Seholország - Peter Pen birodalma

Most itt fenn, az istenek hegyén járok,
hol valóra válnak az elveszett álmok.
Az út mentén nyulak s szarvasok
nézik, ahogy nyugodtan ballagok,
nem értik, furcsán miért tekintgetek,
hisz nekik természetes e rengeteg.
Ők nem félnek itt, Isten árnyékában,
bőségben élnek s párás dagonyában,
itt nincs fájdalom, sem aggódás -
milyen jó érzés ez, csodás !
Ritkán jövök ide - csak ha hívnak,
a kert bejáratánál különös ajtók nyílnak.
Mert belépni oda lelkemből tudok,
nincs utazás, se bőrönd - ez titok.
Mert nem kell semmi oda, jó az idő,
ruhám, ha pizsama is, épp megfelelő.
Csak a szívem legyen tiszta, ép,
azt ne sározza semmi árnyék,
más nem számít, amiért loholtok végtelen,
életetek áldozva semmiért fénytelen,
mert erőtök is e helyről származik,
amelytől a vér szívetekbe áramlik.
S bután néztek esténként magatok elé,
nem értvén, célotok miért lesz ragadozóké.
De látni kell, hogy az ember többre született,
s nem csak test szerint kéne élnetek.
Ha Jézus ma reggel újra eljönne,
estére feljutna ismét a keresztre,
mert nem vagytok mások azóta sem -
ugyanúgy uralkodik bennetek a félelem.